A Helyi Téma című ingyenes hetilap sorsa mifelénk igencsak érdekes. Ahhoz ugyanis, hogy be tudjam szerezni, a megjelenés másnapján végig kell járnom a szomszéd lépcsőházakat maradék példányok után kutatva. A mi társasházunkban ugyanis nincsen HT. Mivel azt nem tudom elképzelni, hogy pont a mi házunkba ne hozzanak, notóriusan, éveken keresztül, azt gyanítom, valamelyik lakótárs a gyűjtőládából azonnal a kukába vágja az összes bedobott példányt, amint a szeme elé kerül. Van ilyen, kedves olvasók, van ilyen. Eleinte egy jobboldali faszra gyanakodtam, olyan tipusú emberre, aki a választások idején keresztett vet a választókerület Fideszes képviselőjének plakátja előtt, és pár méterrel odébb óvatosan oldalra sandítva megpróbálja körmeivel levakarni a szocialista jelöltét. Ez a gyanúm másfél éve gyúlt, a régi HT idején, amely tónusában inkább volt bal-, mint jobboldali. Mára az új HT egészen szánalmas módon nyíltan jobboldali. Olyan dedós módon másolja a jobboldali lapok tematikáját, hangvételét, hogy arra kell gyanakodnom, ez a lap nem más mint valami vérgazdag káder unatkozó és egyben tehetségtelen szeme fényének hobbilapja. De kanyarodjunk vissza a lapot a szemetes mélyén elhelyező grál lovagunkhoz. Ezek szerint ő egy baloldali fasz, aki nyíltan sosem vállalja a nézeteit, nem megy tüntetni, nem szólal fel, de a jelöltjének a plakátja előtt eldúdolja az Internacionálét és a gerillaharc jegyében kidobja a HT-t. A gondolatot akármeddig lehetne folytatni. Az is lehet, hogy a jobboldali haverunk dobja ki még mindig reflexből a lapot, mert elvakultságában sosem lapoz bele és nem tapasztalta a tónusváltást, de az is elképzelhető, hogy a kezdetektől egy balog űzi ezt a praktikát.
Tanulságot nem mondok, inkább felhívnám a figyelmet arra, hogy a fenti eszmefuttatás egy hatodik-hetedik kerületi lakos szemével íródott. Azok nevében, akik itt élnek, nem kell törődniük utazással, a jómódtól nem látnak ki a fejükből és olyan szánalmas témákra fecsérlik az idejüket, mint a kisujjuk körmének növekedési üteme. Én valójában egy peremkerületből ingázom, naponta három órát utazva egy olyan környékről, amelyet elvileg Budapestnek neveznek. Olyan utcában lakom, ahová sem a HT, sem más nem jut el és az emberek csak azért nem költöznek el bárhova máshova, mert nincs pénzük. Úgyhogy mindenki, aki nem lát a szempillájánál tovább és azzal szórakozik, hogy egy belvárosi társasházból nyolcvan héten keresztül, ideológiai alapon, szisztematikusan kiirtson egy hetilapot, hogy finoman mondjam, baszódjon meg.
