darkplant

Mert az én seggem szebb - replikázott Uj Péter egy barátomnak évekkel ezelőtt, amikor arról faggatta őt e-mailben, miért bántja Erős Antóniát. Nem éppen ésszerű magyarázat, de abban igaza volt és van, hogy valami nem okés ezzel a kereskedelmitévé-arca "sztárbemondó" kultusszal. Erre próbáltm rávilágítani a minap, amikor szélesebb családom tagjaival arról diskuráltunk, szép-e Antónia. Szerintük igen, bár egy-két családtag szerint a vezetékneve Bálint, úgyhogy erről ennyit. Szerintem meg nem szép, sosem volt az, de most, hogy évek után ismét megpillantottam, azt gondoltam, ez egy kiélt, agyongyötört arc, rajta pár dekagramm (!) kozmetikum, a haja pedig vagy paróka, vagy kétszerannyi festékben ázik minden nap, mint amennyit az arca hord.

Még nem tanultam meg a leckét, hogy sose vitatkozzam olyanokkal, akiket szeretek, pláne ha emelett az okos enged elvet is vallom. Feladtam persze, és az egész beszélgetés annyira jelentéktelenné vált volna, ha pár napra rá nem olvasom Eric Idle frappáns gondolatát: "Sose bízz az olyan hírolvasókban, akik sminket és parókát viselnek. Ha már a megjelenésük is hazugság, miért hinnénk el, amit mondanak?"*

Na, akkor már legalább hárman vagyunk. :)

*Eric Idle: A Mohó Gazember naplója, Kövesdi Miklós /Gábor/ fordítása

Hajlandó-e Ön ebben és ebben a színházban 4000 forintot fizetni azért, hogy előbb rendelhessen jegyet az előadásokra, mint mások?

A színházba járók zöme kikérné magának a fenti kérdést, mondván sérül az egyenlőség elve meg egyébként is, mekkora pofátlanság azért pénzt kérni, hogy mások elé tolakodhassak. (A magyar ember ingyen tolakszik. Postán. Dugóban. Mozgólépcsőn. Jegypénztárban.)

A színházba járók zöme mégis fizet azért, hogy előbb rendelhessen. Oppárdon. Pártolói tagságot vált 5000 forintért, amely egyrészt biztosítja a tolakodást, másrészt kettőszáz forinttal olcsóbb a jegy vele. Lássuk be, egy pártolónak egy évadban 25 alkalommal kellene jegyet vennie ahhoz, hogy ez az összeg visszajöjjön és csak a huszonhatodik jegy esetében kap tényleges kedvezményt. Ha mondjuk megnézi az öt új bemutatót, mert a többit látta, akkor visszacsurog neki 1000 ft kedvezmény, marad tehát az, hogy Ön 4000 forintot fizetett azért, hogy mások előtt rendelhessen jegyet.

Tette mindezt többszáz sorstársával, akik szintén kiváltották a pártolóit, tehát Ön elkezdhet közöttük helyezkedni, tolakodni, acsarkodni.

Megérte.

A Helyi Téma című ingyenes hetilap sorsa mifelénk igencsak érdekes. Ahhoz ugyanis, hogy be tudjam szerezni, a megjelenés másnapján végig kell járnom a szomszéd lépcsőházakat maradék példányok után kutatva. A mi társasházunkban ugyanis nincsen HT. Mivel azt nem tudom elképzelni, hogy pont a mi házunkba ne hozzanak, notóriusan, éveken keresztül, azt gyanítom, valamelyik lakótárs a gyűjtőládából azonnal a kukába vágja az összes bedobott példányt, amint a szeme elé kerül. Van ilyen, kedves olvasók, van ilyen. Eleinte egy jobboldali faszra gyanakodtam, olyan tipusú emberre, aki a választások idején keresztett vet a választókerület Fideszes képviselőjének plakátja előtt, és pár méterrel odébb óvatosan oldalra sandítva megpróbálja körmeivel levakarni a szocialista jelöltét. Ez a gyanúm másfél éve gyúlt, a régi HT idején, amely tónusában inkább volt bal-, mint jobboldali. Mára az új HT egészen szánalmas módon nyíltan jobboldali. Olyan dedós módon másolja a jobboldali lapok tematikáját, hangvételét, hogy arra kell gyanakodnom, ez a lap nem más mint valami vérgazdag káder unatkozó és egyben tehetségtelen szeme fényének hobbilapja. De kanyarodjunk vissza a lapot a szemetes mélyén elhelyező grál lovagunkhoz. Ezek szerint ő egy baloldali fasz, aki nyíltan sosem vállalja a nézeteit, nem megy tüntetni, nem szólal fel, de a jelöltjének a plakátja előtt eldúdolja az Internacionálét és a gerillaharc jegyében kidobja a HT-t. A gondolatot akármeddig lehetne folytatni. Az is lehet, hogy a jobboldali haverunk dobja ki még mindig reflexből a lapot, mert elvakultságában sosem lapoz bele és nem tapasztalta a tónusváltást, de az is elképzelhető, hogy a kezdetektől egy balog űzi ezt a praktikát.

Tanulságot nem mondok, inkább felhívnám a figyelmet arra, hogy a fenti eszmefuttatás egy hatodik-hetedik kerületi lakos szemével íródott. Azok nevében, akik itt élnek, nem kell törődniük utazással, a jómódtól nem látnak ki a fejükből és olyan szánalmas témákra fecsérlik az idejüket, mint a kisujjuk körmének növekedési üteme. Én valójában egy peremkerületből ingázom, naponta három órát utazva egy olyan környékről, amelyet elvileg Budapestnek neveznek. Olyan utcában lakom, ahová sem a HT, sem más nem jut el és az emberek csak azért nem költöznek el bárhova máshova, mert nincs pénzük. Úgyhogy mindenki, aki nem lát a szempillájánál tovább és azzal szórakozik, hogy egy belvárosi társasházból nyolcvan héten keresztül, ideológiai alapon, szisztematikusan kiirtson egy hetilapot, hogy finoman mondjam, baszódjon meg.

Litkai Gergely élete kilátástalan és véget nem érő harc volt. Pedig nem volt ő felvágós. A nevét sem írta y-nal, hogy valami nemesi származásra utaljon finomat. Családneve a BAZ megyei Litka település nevének i-képzős alakja és nem több. Ám éppen ebből a szerénységből adódtak a problémái. A média sokfejű sárkánya minduntalan ipszilonosította őt. A legkirívóbb eset a Karinthy gyűrű átvételének ünnepségéhez kapcsolódik, amikor Gergő a díjat megköszönvén elmondta, hogyan is írják a nevét pontosan. Eme ünepségről megjelent egy fényképes riport az egyik magazinban, ahol már hibásan írták le a humorista, jogászdoktor, dumaszínházas polihisztor nevét.

A tisztes családapa, kiváló barát hétköznapjait megmérgezte a csatározás. Ha a helyesbítés fegyverével elmetszette a média sokfejű sárkányának egy-két nyakát, újabbak tekeredtek elő mind azt okádva a világ felé: Litkay. A gúny a zombiagyú adók és újságok ellen hatástalan volt, a kérést pedig meg sem hallották. S a kisember végül alulmaradt a harcban: noha sosem változtatott nevet, s a google is kijavította, ha valaki helytelenül írta be a keresőbe, az egész ország mégis Litkayként ismerte.

A kimenetelhez pedig kétség nem férhetett. Az ember ugyanis halandó, az arctalan média és a benne felhalmozott hülyeség örök. A család akárhogyan tiltakozott, perelt, sírt, a polihisztor sírkövén a neve y-nal áll. Suttogják viszont, hogy éjjelente egy szellemalak jelenik meg az emlékműnél és anyagtalan kezével minduntalan megpróbálja kijavítani a feliratot. A harc, ezek szerint még nem ért véget.

--

Mit várhat egy humorista (jogász, színházmenedzser), aki egy ünnepségen nagyközönség és újságírók előtt elmondja, hogy a nevét nem y-nal, hanem szimpla i-vel írja, majd az ünnepségről szóló tudósításban az egyik újság a fényképe alá y-nal írja a nevét? Semmi jót. Főleg nem a Metropol újságról, mely nevet ugyan igen, de színvonalat nem változtatott idén nyáron, úgyhogy sikerült hat soron belül háromszor helytelenül írniuk Litkai Gergely nevét.

Több szempontból is érdekes volt az a hangjáték, melyet 2008. szeptember 7-én este hallhattunk a Kossuth Rádióban. A Zöld Kacaj a Kék Papagájban avagy Szellemjárás Casablancában című darab már címében is Rejtő Jenőt idézi (lásd Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy legnagyobb sajnálatára), és az író műveit jól ismerők máris kitalálhatják belőle, hogy az Ellopott Futár című regényének átiratáról van szó. A rádiójáték azonban nem csak Rejtő szövegét tartalmazza, hanem néhány melankolikus pillanatában Hamvas Béla gondolatait is elénk idézi. A filozofálás olyan ebben a történetben, mint a csokireszelék a tortán, a szeplő a csitrik orcáján. Finoman simul bele az egészbe és csak szebbé, finomabbá teszi azt.

A hangjáték szövege egyébként hű az eredetihez. Minden tiszteletem Varga Viktoré, aki ezt rádióra álmodta, faragta, öntötte, csiszolta, aki csak annyit húzott belőle, amennyi ahhoz kellett, hogy a két órába beleférjen. A színészek is kiválóan teljesítettek. S bár a szereposztás Kovács Patríciával, Rajhona Ádámmal kezdődik, a darabnak ugyanennyire főszereplője Gálvölgyi János. Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy a művész ebben a darabban a saját hangjáról lemondva tizenkét szépemlékű színész óriást idézzen elénk, de ez az ötlet nagyszerűen bejött. Aki a szereposztás ismerete nélkül kezdi el hallgatni a felvételt, hirtelen azon kapja magát, hogy Kibédy Ervin, Feleki Kamill, Abody Béla és mások szólnak hozzá, tucatnyi rég eltávozott nagyság szerepel egy 2008-as darabban. (A dátumban magam is elbizonytalanodtam, de a felvétel időpontja ellenőrizhető Halynuska blogján). Ezért hát a darab alcíme, valóban szellemjárást hallhatunk.

Már aki hallgatja. Az olvasás napjainkban háttérbe szorul. Előretörtek a hangoskönyvek, de valahogy a rádiójákok népszerűsége nem nőtt. Pedig mennyivel jobb, élvezhetőbb egy Rejtő regény ebben a formában, több hangon, kocsmamorajjal, háttérzajjal, hangeffektusokkal, mint amikor egyetlen színész olvassa fel, mégha oly lelkiismeretesen is. És akkor még nem beszéltünk a dalokról. Az új kor új nívót kíván. A színjátszásban pedig hódítanak a zenés darabok, akár az élőzenés éttermek, pedig meggyőződésem, hogy mindkettőnek egész népes ellenzőtábora is van, akik egyre inkább kirekesztettnek érzik magukat. Az mindenesetre törvényszerűnek tűnik, hogy Rejtőhöz nem nyúlnak már dalok nélkül. Mind a Kolibriben látott Elveszett cirkáló, mind a Nemzeti Vesztegzár a Grand Hotelben darbja musical, és eme rádiójáték sem kerülhette el a dalbetéteket. Parti Nagy Lajos szövegeit Darvas Fenerc zenésítette meg.

Rejtő Jenő művei számtalan feldolgozásban elérhetők. A mai napig 'legrejtősebb' Cs. Horváth-Korcsmáros képregények mellett más képregényrajzolók, filmrendszerők, tévés- és színházi szakemberek nyúltak hozzá. Eme hangjáték kiváló példája annak, hogy Rejtő a hangdobozban is megállja a helyét. Nagyon remélem, lesz még ehhez fogható adaptáció a Magyar Rádióban.

Remélem, nem követek el jogsértés, ha idemásolom a színlapot:

Zöld Kacaj a Kék Papagájban avagy Szellemjárás Casablancában

Hangjáték Rejtő Jenő "Az ellopott futár" című regénye és Hamvas Béla néhány gondolattöredéke alapján

Rádióra alkalmazta Varga Viktor
A dalszövegeket Parti Nagy Lajos írta
Zenéjét szerezte és zongorán közreműködik Darvas Ferenc, trombitán Simai László játszik

Szereplők:
Prücsök, a Zöld Kacaj - Kovács Patrícia,
Ész Lajos, az Álmos Elefánt - Rajhona Ádám,
Szivar, a jassz - Anger Zsolt,
Babette anyó - Margitai Ági,
Tepsiszáj - Rudolf Péter,
Mervin vizsgálóbíró - Gáspár Sándor,

Deboulier Peugeot káplár (Kabos Gyula),
Mathias (Feleki Kamill),
André Decoux (Latinovits Zoltán),
a Nagy Dög (Páger Antal),
Korn atya (Keleti László),
Prunoki asztalos (Bánhídi László),
Marcel (Rajz János),
Schulteisz, az Ikrek (Kibédy Ervin),
a Táborszernagy (Mensáros László),
Krögmann nagymester (Abody Béla) és a Kórboncnok(Csortos Gyula) szerepét Gálvölgyi János alakítja

Közreműködik a Timon család
Zenei szerkesztő: Molnár András
A felvételt Kulcsár Péter és Liszkai Károly készítette
A rendező munkatársa: Kálmán János
Rendező: Magos György

Peter Heppner neve egyet jelent a szívmarkoló és lehangoló dalok sorozatával. Amikor Wolfsheim nevű német szinti pop / darkwave együttes énekese megszólal, a hagjával olyan dumenzióba ragadja el a hallhatót, amelybe kevesen mások. A hangja nem hasonlítható senki máséhoz, érces, füstérlelte, de mégsem egy Charlie. A mód pedig ahogyan énekel (nehéz úgy fogalmazni, hogy ne kiáltsanak rám homofóbiát) nem éppen férfias. Sötétbe öltözött rock és metálbandák énekesnői ütnek meg olyan tónusokat, mint Heppner. Amelyektől nem ritkán lesz hálálszagú a levegő, de férfiember nem érzi azt, hogy az ő nevében, az ő szívéből énekelnek. Egészen más, ha Heppner teszi.

Nos, a Wolfsheim pihenése alatt (sose beszéljünk többé megszűnésről és feloszlásról a mai világban!) Heppner nem lazsál. A legutóbb Paul Van Dyk-kel készített közös lemezt, de a legismertebb számai Schillerrel készültek. A Tagtraum (Daydreaming) koncertfelvételen pontosan hallani a közönséget, amint ovációban tör ki, amikor a koncert közepén Heppner lép a színpadra, hogy elénekelje a Dream of you és Leben... I feel you cimű opuszokat. (Az előbbi videoklipp változata számomra az egyik legjobb zenés vid a világon.)

Peter Heppner most önálló lemezt jelentetett meg, melynek nemes egyszerűséggel Solo lett a címe. Természetesen a mai világban nincsen igazi szóló, zenészek és hangmérnökök sorakoznak Heppner mögött is, akárcsak Madonna, Robbie, Kylie vagy bárki mögött, akiket csak saját nevük alapján szoktunk azonosítani. Azt mondtam, sorakoznak, és ez érződik is az albumon. Az, hogy némely dal angolul, mások németül hangzik el, nem is annyira bántó, mint a zenei színvonal hullámvasútja.

Ettől függetlenül a Solo szerethető lemez, kellően depressziós, melankolikus, spleenes, tehát heppneres.

...mondja a Cora. Ha egy házaspár vagy pár vásárol náluk és egyikük beáll a pénztárhoz fizetni, míg a másikuk egyéb ügyeket intéz, akkor nagyon kell vigyázniuk, hogy mivel fizetnek. Mert az életük párjának bankkártyájával nem lehet. A pénztáros csak rápillant a plasztik lapocskára, és ha a rajta szereplő név neme nem egyezik a fizetni kívánó személy nemével, akkor visszadobja. "Ez nem a maga kártyája!" - közli hűvösen, keze a biztonságiakat hívó telefonon, és megtagadja a fizetés lehetőségét. Remélem, világos voltam. Nem személyi igazolvánnyal ellenőrzi, hogy a vásárlóé-e a kártya, csupán a nemet figyeli. Azaz, ha homoszexuális párral történik mindez, akkor probléma nélkül tudnak fizetni a Corában. Ha lánya fizet anyja kártyájával, vagy apa a fiáéval, akkor sincs gond. Ha férfi vagyok, és a szomszéd bácsit megölöm, de előtte kiverem belőle a pinkóját, és azzal fizetek, akkor sincs gond. Egyedül azzal van problémájuk, ha férfi-nő pár próbálja annak a személynek a kártyáját használni, akivel az életét éli, akivel minden örömét és bánatát megosztja. Most éppen együtt szidják a Cora-t.

Van abban valami meghökkentő, legalábbis a dugóban araszoló, reggeli álmos agy számára, amikor egy Nyuszómuszós óriásplakát alatt elkerékpározik Magyar Attila színművész. Mini me. Vagy, ahogy tetszik.

Az is megmaradt bennem valamiért, amikor egy LDL rendszámú autó parkolt be a kerületi Lidl üzlet elé. Céges? Or not?

Megannyi furcsasága az életnek, mint Basmacskin számára az érdekes számok, melyek valójában csak számok.

Gondolkodni!

Rómeónak és Júliának nincsenek pénzügyei, mert nem is léteznek.

Rómeónak és Júliának nincsenek pénzügyei, mert ha léteztek volna, akkor is már rég halottak. Tudjátok, méreg.

Rómeónak és Júliának nincsenek pénzügyei, mert ha léteznének és élnének, fiatalkorúságuk és kereset nélküliségük okán nem állnának velük szóba a "nekünk csupa jót akaró" bankok.

Rómeónak és Júliának lehet, hogy vannak pénzügyei, de csak ennyi marad meg az óriásplakátról bennem, fogalmam sincs melyik bankot reklámozza. Na, ennyire jött át az üzenet.

Az elkúrt reklám tanulsága:

- a gyakornokot, aki ingyen dolgozva ezt kiötlötte magából, küldjék vissza az iskolapadba
- a reklámcéget, aki ezt a kezéből kiadta, azonnal számolják fel
- azt a barmot, aki a banknál ezt a reklámot elfogadta, és nem volt mersze visszadobni, kötelezzék, hogy a teljes kampány árát térítse meg zsebből