Emlékezzünk meg egy jó tanárról. A váci Lőwy Sándor, később Boronkay György műszaki középiskola történelemtanára. Mint minden jó tanár közgyűlölet tárgya a hétköznapok szintjén. Szigorú, többet követel, mint a könyv, nem "jó fej"... aztán érettségi után pár hónappal, évvel a többi, kegyelemjegyet osztogató, tananyagot a könyvből felsoroló tanár arca, neve a homályba vész, és csak rájuk emlékezünk, a kiváló nevelőkre.
Kárpáti tanár úr sok rigolyája közül az egyik így szólt: "Aki érettségin az 1848-49-es szabadságharcot húzza, akármilyen jól ismerheti az eseményeket, ha nem tudja elmondani a váci csatát, megbuktatom. Elvégre Vácon tanulunk, ismerjük a helyi vonatkozásokat." Mi nem értettük, miért a plusz feladat. Csak morogtunk. De akiben lerakódott, az egy életre megtanulta, hogy akármerre vesse az élet. szenteljen figyelmet a helyi viszonyoknak.
S most fordítsunk hátat a lázas ifjúság szép emlékeinek és fókuszáljunk kicsit a jelenkor lázas ifjúságára és nevelőire. A hír röviden: Egy bizonyos szervezeten keresztül, központilag terelnek gyermekeket budapesti állami ünnepségekre és néhány iskola, köztük a váci Madách Imre Gimnázium nemet mondott. Kész. Ennyi a hír. Az átlagemberben, már ha képes kicsit túráztatni az agyát és nem csak jelenben gondolkodik, egyetlen kérdésnek lett volna szabad felmerülnie: "No, mi van, a nagy harácsolásban valaki azt a pénzt is ellopta, melyből az előző években 500 forintot fizettek fejenként a díszlet-diák-közönségnek?" Ugyanis ez volt a fejkvóta. Most pedig "ingyen szállítás és ebéd" fejében kellett volna a diákoknak tapsolni és - rákai filip szerint minden bizonnyal "többmilliós" - tömeget képezni. Jó, esetleg még egy kérdés megfogalmazódhatott volna "Hol vannak idén a lengyelek?"
De nem ez törént. Ugyanis az ügybuzgó pártaktivisták ("civil" szervezetek, váci polgármester estébé) nekimentek a Madách igazgatónőjének. Azok az emberek akik esténként a tévé előtt nyáladzva ennyi év után nem tanulták meg, hogy állattal és gyerekkel (és meztelen nővel) mindent el lehet adni, most fenyegetnek egy iskolát: a gyermekeket. Ahelyett, hogy csendben egy fekete pontot tettek volna a neve mellé és valami alantas módon később kiélhették volna a bosszújukat - például megvonhattak volna állami támogatást, vagy direkte nem szállították volna a kötelező. államilag elosztott tankönyvet - hatalmasat ejakulálva közben. Nem, ők buzognak. (A margó margójára: ezek azok a balekok, akik azt hiszik, hogy buzgalmukkal kitűnnek, feltűnnek a vezetőség felé és majd őket is odaengedik a kondérhoz. Elmondanám, nem: ők tolják verejtékkel azt a szekeret, melynek teteján a kormányközeliek táncot ropnak és szernak az országra, de a szekértolókra is.)
Mármost gyermekeket fenyegeti nem jó retorika. Lássuk be: egy országban, ahol évek során többször elmondták, hogy a Gyermekrák alapítvány jogtalanul szedett pénzt az első három évben, melynek vezetője arra használja a mentőautóját, hogy kikerülje a budapesti dugókat, mely nyeli és nem osztja a pénz oda még mindig tömegével adnak az emberek; egy ilyen országban nem lehet gyermekintézményt támadni. Most éppen pár napra nemzeti hőst csinálnak egy igazgatóból, aki csak a munkáját végezte.
Ismétlem: nem a Madách Gimnázium igazgatónőjének tette hősies. A reá adott reakciók tükrében vált azzá. Már képződnek is a vakcsoportok. Egykori váci madáchosok írnak csúnyaságokat közösségi oldalakon a kormányra. Vagy csak eleve váciak, egykor váci nebulók allnak össze és közösen háborognak. És ha ez így folytatódik, megint az utcára megy a nép. Nem a Márciusi Ifjakat ünnepelni, hanem a mostani márciusi ifjakat védeni.
Most, negyvenéves fejjel értettem meg a történelmet. A forradalmakat hazánkban, hazánkon kívül. Amikor addig baszogatják a népet, amíg elege nem lesz és valami jelentéktelenség aztán szikrát vet és belobbant. Persze, Petőfi ezt is szebben írta le. De a virágnyelv mellett jó lett volna egy jó tanár, aki ezt így, köznapi példán át is elmondja.
Talán az említett boronkays történelemtanár megtette. Sajnos én akkoriban még egy másik osztályban jártam, ezért érettségin rettegtem a "negyvennyolcas" tételtől, mert nem volt meg nekem a váci ütközet jegyzete sem. Jelentem, tanár úr, most már felkészültem.
Utóirat: hatalmas ötlet volt vasárnap bezárnni a boltokat. Most majd több ideje lesz az embereknek tüntetéseket szervezni. Focimániás vezetőink nyelvére lefordítva: öngól.
